A természetes eredetű ionizáló sugárzás mindenütt jelen van. Az ionizáló sugárzást az élet számos területén alkalmazzák, gyógyászati és ipari felhasználása igen sokrétű. Az atomenergia és a nukleáris technika alkalmazásakor elsődleges szempont a lakosság és a dolgozók biztonsága, egészségének megóvása és a környezet védelme. A sugárvédelem három alapelve: az alkalmazások indoklása, a védelem optimalizálása és a sugárterhelés korlátozása.
A sugárzás és az anyag kölcsönhatásának eredményeképpen létrejövő szabadgyökök képesek az emberi sejteket károsító változások előidézésére. A sugárzás áthatoló képessége függ a sugárzás fajtájától, energiájától, valamint a védelemre használt anyag rendszámától is, ezért a különféle sugárzások elleni védelem különféle fajtájú és vastagságú anyagokkal oldható meg.
A gamma- és a röntgen-sugárzás a fényhez hasonló elektromágneses sugárzás. Mivel alig lépnek kölcsönhatásba az anyaggal, leghatásosabban vastag ólom- vagy más nagy sűrűségű anyagréteggel árnyékolhatók. Áthatolóképességük igen nagy, ionizáló képességük azonban kicsi, mivel csak másodlagos részecskék révén tudnak ionizálni. A neutron- és a gammasugárzás akkor is veszélyesek az emberre, ha a sugárforrás a testen kívül van.
Élettani hatások
Az ionizáló sugárzás hatása lehet azonnali determinisztikus, illetve késői sztochasztikus, véletlenszerű hatás. Mintegy 250 mSv felett a többlet sugárterhelés nagyságától függően különböző típusú rövid időn belül fellépő hatások jelennek meg, a hatások súlyossága a dózis nagyságával növekszik (determinisztikus). A késői, sztochasztikus hatások fontos típusai a különféle rákbetegségek, köztük a leukémia. A nagyobb dózisú besugárzások révén nyert információk alapján lehetővé vált egy dózis-hatás görbe felrajzolása. Ez a diagram összefüggésbe hozza a rákos esetek valószínűségét az egyéni sugárterhelés nagyságával (sztochasztikus). Nem ismerjük pontosan, hogy kis dózisok hasonlóan szignifikáns hatásokat eredményeznek-e. A 100 mSv alatti dózisok ártalmasságát a vizsgálatok mindmáig nem bizonyították. Óvatosságból azonban feltételezik, hogy az embert érő bármilyen csekély besugárzás kockázatot hordoz, s a kockázat mértéke a dózissal arányos. Ezek alapján nincs küszöbdózis, mert a legkisebb dózisnak is lehet kockázata az ember egészségére vonatkozóan. A sugárvédelem jelenlegi szabályozásának is ez az alapja. 1928-ban hozták létre a Nemzetközi Sugárvédelmi Bizottságot (ICRP).
Épületbiológiai felmérések a SBM-2008 alapján
A kidolgozott szabvány áttekintést ad az épített környezetünkben előforduló, különféle fizikai, kémiai és biológiai kockázati tényezőkről, melyek alvóhelyeken, lakóterekben, és munkahelyi környezetben tapasztalhatók. Iránymutatást nyújt a speciális épületbiológiai mérések elvégzéséhez és értékeli a lehetséges egészségügyi kockázatokat, valamint hatékony stratégiát dolgoz ki a szükséges rehabilitációs beavatkozásokra. Írásban rögzíti a vizsgálati eredmények, műszerek és analitikai módszerek dokumentálását.
A szabvány egyes alkategóriái a kritikus beltéri környezeti hatásokat írják le. Professzionális megközelítéssel segít a veszélyforrásokat azonosítani, minimalizálni és kiküszöbölni az egyes alkategóriák keretében előforduló faktorokat. A sztenderd célja olyan beltéri környezet kialakítása, amely egyszerre védett a káros hatásoktól, de egyben természetesek és ugyanakkor funkciójukban jól használhatóak. A cél elérésére ezt a holisztikus eljárást minden alkategória együttes figyelembe vétele és minden lehetséges diagnosztikus eljárás felhasználása teszi kiválóan alkalmassá. A vizsgálati, a helyzet-felismerési, értékelési és rehabilitációs stratégiák főként az épületbiológiai tapasztalatokra épülnek, és a maximális óvatosság elve alapján az összes kockázati tényező minimalizálására való törekvést javasolják.
A szabvány specifikusan az alvás helyére, hálóhelyre irányul, mivel az alvás tartós kockázatokkal kapcsolódik össze, és a legérzékenyebb a regenerálódási lehetőségek közül, valamint az alvóhely az, ahol ingermonotonitás tud kialakulni, mely hatás az egyik leginkább egészségkárosító tényező.
Sugárforrások lakóépületekben
Építőanyagok, ezen belül:
- Épületasztalos alapanyagok,
- gránit, márvány és egyéb égetett burkolóanyagok,
- cementek,
- kohósalak, ezen belül a födémek feltöltése, valamint falazóelemek.
Dózis egyenérték, Egészségügyi határértékek
Dózisegyenérték (H): a sugárzás biológiai hatását leíró dózismennyiség. 1 Sv (Sievert) dózisegyenértékű sugárzás károsító hatása megegyezik 1 Gy röntgen-, vagy gammasugárzás elnyelt dózisának hatásával.
H=D∙WR
D: az elnyelt dózis
WR: sugárzási faktor, az egyes sugárzásokra jellemző dimenzió nélküli szám, a LET függvénye (A céltárgyban megtett egységnyi távolságon leadott energia: LET (linear energy transfer) sorrendje: α, n >> β, γ) [H]= 1 J/kg = 1 Sv
A dózisegyenérték lényegében az ember sugárkárosodásának várható mértékéről ad felvilágosítást. Nem fizikai mennyiség, mert az élő szervezet bonyolult folyamatait is igyekszik figyelembe venni.
Effektív dózis (HE): A különböző szövetek eltérő kockázatnövelő hatását figyelembevevő biológiai dózisfogalom az effektív dózis.
HE=WT∙HTT
HT: a T szervben vagy szövetben az átlagos egyenértékdózis
WT: súlytényező, amely a T testszövetből származó hatásokból eredő károsodás és a test egyenletes besugárzása esetén fellépő hatásokból eredő teljes károsodás aránya.
[HE] = Sv
Saját épületbiológiai méréseimre hivatkozva elmondható, hogy a kohósalakot használt építési technológiával épült épületekben az éves dózis elérheti, vagy meghaladhatja akár a sugárveszélyes munkakörökre vonatkozó szabályozás maximumát is, vagy akár annak a többszörösét is.