Célja: módosítani az egészségtelen szokásokat és helyettesíteni azokat egészséges magatartási elemekkel.
Az egészség megítélésében egyre nagyobb hangsúlyt kapnak, az életmóddal összefüggő pszicho-szociális hatások. A problémaviselkedés elmélete magyarázattal szolgál arra, hogy a rizikótényezők az életmódon keresztül negatív egészség-következményekhez vezetnek. A pszicho-szociális hatások, a rizikó-következmények megítélése, a kockázatészlelés együttesen határozza meg az egészségmagatartást. A pillanatnyi előnyök miatt az egészségkárosító és rizikómagatartási formák sokszor erősebbek, mint a hosszú távú egészségkép, a preventív egészségmagatartás.
Az egészségkárosító magatartások kipróbálása egymaga azonban nem jelenti a rosszul alkalmazkodást, sőt inkább erőforrásként jelentkezik a tartózkodókhoz képest, mivel gyakorlatilag szembesülnek azzal, amit nem szabad elkövetni. A rizikóviselkedési minták hiánya nem tekinthető egészségmegőrző magatartásnak, a preventív egészségmagatartás ugyanis több az egészségkárosító magatartás hiányánál. Ezt a többletet a céltudatosság, a viselkedés tudatos tervezése adja. Az egészségmagatartásban tehát a hangsúly a rendszerességen van, így csupán a megszilárdult egészségkárosító magatartásformák jelenléte nem kívánatos az életmódban. Vagyis attól, hogy valaki naponta kis mennyiségben, kontrollált formában vörösbort fogyaszt, még nem lesz semmi baja, sőt akár védő hatása is lehet. Abban az esetben viszont, ha napi szinten nagy mennyiséget fogyaszt ebből, akkor már rizikómagatartásnak számít és magatartásmódosításra van szükség.
Az egészségkárosító magatartások negatív hatását fokozza az egymással összekapcsolódó kumulált kockázati hatás.
A modern rezilliencia kutatások bebizonyították, hogy amennyiben az egyén egészségkárosító magatartása mellett védőfaktorokkal is rendelkezik, egészsége egyensúlyban maradhat. Ilyen protektív tényező például a sport, az egészséges táplálkozás vagy a társas támogatás.
A magatartásváltozást célzó programunk fő célja, hogy módosítsuk a berögzült rizikómagatartást, csökkentsük e magatartásformák összeadódó hatását, valamint vértezzük fel az egyént védőfaktorokkal, amelyek nagyban képesek a kockázati hatásokat csökkenteni.